Az ország egyik legnagyobb gazdasági bűnügyének körvonalai rajzolódnak ki a Magyar Nemzeti Bankot érintő nyomozásban. A hatóságok már 97 magánszemélyt, 36 gazdasági társaságot és 11 magántőkealapot vizsgálnak, több mint 91 milliárd forintnyi vagyont vontak biztosítás alá, a legutóbbi akcióban pedig teljes szervereket és több mint 10 terabyte-nyi adatot foglaltak le. Miközben az ügyben egyre nagyobb összegek, egyre több szereplő és egyre szerteágazóbb kapcsolatrendszer rajzolódik ki, a több mint egy éve tartó nyomozásnak továbbra sincs gyanúsítottja. Most annak jártunk utána, hogy egy ilyen volumenű gazdasági ügyben a gyanúsítások hiánya valóban a nyomozás lassúságát jelzi-e, vagy éppen egy tudatosan felépített nyomozati stratégia része.
Az MNB körül kibontakozó, több száz milliárd forintos vagyonvesztési ügy pénteken újabb szakaszába lépett. A hatóságok a múlt héten 17 jogi személynél tartottak összehangolt kutatásokat és lefoglalásokat, ezekben teljes szervereket, több mint 10 terabyte-nyi adatot és jelentős mennyiségű dokumentumot foglaltak le. A nyomozás mára 97 magánszemélyre, 36 gazdasági társaságra és 11 magántőkealapra terjed ki, miközben a hatóságok már 91,8 milliárd forintnyi készpénzt és értékpapírt vontak biztosítás alá. Az ország egyik legnagyobb közpénzügyi botrányává nőtt ügyben több mint egy éve tart a nyomozás, gyanúsítottja azonban továbbra sincs.
ingatlanügyletei és a jegybank székházának felújításával kapcsolatos vizsgálatok. A másik nyomozás pénzmosás gyanújára fókuszál. Mindkét ügy alapját az Állami Számvevőszék korábbi megállapításai adták. Ugyanakkor a közbeszédben egyre élesebben merül fel az a kérdés: miként lehetséges, hogy egy ekkora horderejű ügyben még nem történt gyanúsítás vagy más látványos kényszerintézkedés? A nyomozó hatóságok szerint ennek részben taktikai okai vannak.
Egy ilyen volumenű ügyben ugyanis nemcsak a bizonyítékok összegyűjtése a tét, hanem az is, hogy azok a későbbi bírósági eljárásban is megállják a helyüket. De milyen stratégiák mentén épülhet fel egy ilyen összetett gazdasági bűnügy feltárása? Milyen sorrendben haladnak a nyomozók, és milyen szempontok dönthetik el, hogy mikor érkezik el a gyanúsítások ideje? Cikkünkben most kifejezetten azt vizsgáljuk meg, milyen nyomozási logika állhat az MNB-ügy hátterében.
Tudatos lépés lehet a nyomozóktól, hogy nincs gyanúsítás
„Az amerikaiak például a kishalaktól indulnak el felfelé” – érzékeltette a lehetséges nyomozati stratégiák egyikét a pénteki háttérbeszélgetésen Fürcht Pál főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője. Mint mondta, léteznek olyan módszerek, amelyek a legfontosabb szereplők mielőbbi célba vételére épülnek. A magyar hatóságoknak azonban ennél összetettebb szempontokat kell mérlegelniük. Nem elég feltárni az esetleges bűncselekményeket és az azokban részt vevő szereplőket, a bizonyítékokat úgy kell összegyűjteniük és rendszerezniük, hogy azok egy későbbi büntetőeljárásban is megállják a helyüket. Ahogy a főügyész fogalmazott: „Nekünk arra is gondolni kell, hogy mi lesz majd a bíróságon.”
„Az elkapkodott csapás könnyen félrecsúszik” – foglalta össze a nyomozás logikáját Fürcht Pál. A főügyész szavai arra utalnak, hogy egy ilyen összetett gazdasági ügyben a hatóságok számára nemcsak az a kérdés, hogy mikor jutnak el egy-egy szereplőhöz, hanem az is, hogy ezt milyen időzítéssel teszik meg. A gyanúsítások és más kényszerintézkedések halogatásának ugyanis gyakorlati oka is lehet. A büntetőeljárás alatt a gyanúsítottakat számos jogosultság illeti meg. Ez a jelenlegi szakaszban nem feltétlenül szolgálná a nyomozás érdekeit, különösen akkor, ha a hatóságok még további bizonyítékokat gyűjtenek vagy újabb szereplők feltérképezésén dolgoznak.
Forrás, szerző: index.hu