Rúzsa Magdi Kossuth-díjat kapott
Sztárhírek, Belföld

Több mint 20 évvel ezelőtt mezítláb sétált be a Megasztár válogatójára Rúzsa Magdi, és az AC/DC Highway to Hell című dalával elindította csodálatos karrierjét. Az énekesnő az elmúlt két évtizedben slágert slágerre halmozott, hétszer töltötte meg duplán az Arénát és sorra kapta az elismeréseket. Az utóbbiakhoz mától a Kossuth-díjat is hozzáteheti.

Mi volt az első gondolata, amikor megkapta a díjátadóra invitáló levelet?

– Az a helyzet volt, hogy még a levél előtt kaptam egy telefonhívást ezzel kapcsolatban, és ott bevallom, elsírtam magam. Nem tudtam folytatni a telefonbeszélgetést, a legjobb értelemben megdöbbentett az egész. Aztán megérkezett a levél is, és akkor hittem el, hogy tényleg igaz. A lelki szemeim előtt mindig ott lebegett, hogy nagyon szeretnék egyszer ebben az országban a Kossuth-díjasok közé tartozni. Próbáltam mindig mindent úgy tenni, hogy értékeljék azok az emberek, azok a művészek, az a kultúrkör, amely nekem mérvadó. Mindig előttem van Szabó Magda Az ajtó című regényéből az a jelenet, amikor az írónő öltözik, és indul átvenni a díjat. Amikor legutóbb ezt olvastam, átfutott a fejemen a gondolat, hogy de jó lenne, ha egy nap én is szép ruhába öltözhetnék emiatt. Valahányszor nagy fába vágtam a fejszémet, vagy olyasmit csináltam, amivel megpróbáltam értéket közvetíteni, képviselni, bíztam benne, hogy mások is észreveszik, hogy mindig igyekszem többet, mélyebbet adni. Előttem van az a lány, akit kidobnak az énekóráról.

– Miért?

– Mert nagyon hangos, sokkal hangosabb, mint a többi. De hát én hangos vagyok. Eszembe jutottak az elejéről a szárnytörések, a negatív gondolatok, aztán a sok pozitív is, hogy igenis, sikerülni fog. Erősen kirajzolódik előttem az út, amelyen ebben a 20 évben végigmentem.

– A tehetségkutatókban sokszor kell beállni a sorba, egy-egy ilyen verseny után nehezen találnak rá az énekesek önmagukra. Ön azonban végig saját magát adta, rögtön a Megasztár után mindenkit meglepett azzal, hogy nemet mondott a haknikra. Nehéz volt nem beállni a sorba?

Forrás, szerző: blikk.hu