A Közép-Bükön lévő gótikus templom 1408-ban épült, de már akkor is egy XIII. századi román templomot építettek át. A templom védőszentjének megválasztása is ősi eredetre utal. Szent Kelemen vértanú Szent Péter harmadik utódaként került pápaságra, így az egyház legkorábbi szentjeihez tartozik. A templom után Közép-Büköt sokáig "Egyházas-Bük"-nek nevezték, és valószínűleg ez lehetett a legkorábbi településrész.

A barokk stílusban átalakított épület belsejében falkép töredékek is idézik a korábbi korokat. Három nagy korszakot idéznek meg a falak. A román és gótikus részletek egyaránt felfedezhetők az egyhajós, oldalkápolnás épületen, tornya viszont már a barokk jegyében készült 1658-ban, majd 1732-57 között az egész épületet átalakították a barokk jegyében. A templombelső töredékes falfestéseinek egy része középkori, másik része viszont a XVI. századból való barokk munka. Az új sekrestye és liturgikus térrendezés 1979-ben készült el Trokár György tervei szerint.
A főoltáron Szent Kelemen képe látható és id. Storno Ferenc munkája.
A templomkertben álló Mária-szobor és oszlop a XVIII. századi barokk idejéből maradt meg.